Diósi Árpád
Keresem a fényt
-kétes utakon
Érdemi választ kér
-fiatal buzgalom
Megtörik a dallam
-irgalmazz ó élet
Barátság , szeretet
-csak ennyit kérek
Ω
Árnyék
Álarcod magad vagy
Hagyd a gyereket játszani
Elgyötört testek közt
Szeretni valakit tudsz-e
Tudsz-e szeretni
Árnyék a viharban
Vakító villám
A sötét felhők alatt
Mindez álarc
Ω
Vallomás
Csak egy pillanat,
S mintha mindig
Itt lettél volna
Csak egy mosoly,
Mintha mindig
Szerettelek volna
Ezen az éjszakán imádkozom
Ne engedd, hogy elveszítselek
Reggeli ima
Szürke hétköznapok
Sivár reggele
Varázsolj el
még egy napot
E céltalan büszkeségnek
Amit mi
Életnek nevezzünk
Adj hitet a már halott
Lelkeknek
S nyugtasd meg őket,
Hogy túléltünk
még egy napot
Ω
Két giccs
I
Gyarlóságok irányítják életünket,
S mégis szeret.
Szebbé teszi életed, mint gondolnád
Bár még nem is ismered.
Valahol ott van a szíved mélyén
Nem tudsz küzdeni ellene
Nem is bírnál,
Szereted.
Ha az emberek szívébe nézel
Szívből,
Mint egy ártatlan kisgyermek
Első mosolya,
A világ egyik legcsodálatosabb
Pillanata után,
A születésed után
Tudni fogod,
Hogy szeret.
II
A kimondhatatlan szó erejével küszködtem,
S szőtte be álom bágyadt szemem.
Gondoltam minden tarkát
Egy csillag meg az arcát
Mutatta, majd sunyin nevetett, gyere,
Kezét nyújtotta és az ég fele
Szólalt csak: „Látod!
E bolygó nem az álmod
Való és igaz, mint mindent mit ad
Az a rózsa mely szeretetedért apad
Ha megszelídíted.
Bontakozzon ki szíved
S látni fogod mi szemnek láthatatlan,
Amiből egyetlen egy van a világon.”
A kimondott szó
Ereje által lett való.
|
Férfi és nő
Egy öl
Majd gyilkol
Másik szeret
S szeret
Majd gyermeket szül
Ω
Bajban vagyok
Menthetetlenül
Lágy ajkaid
Csókjától
Bajban vagyok
Végzetesen
Szíved végtelen
Gyors válaszától
Bajban vagyok,
S keresem a szemed
Ω
Elképzelem, hogy
Itt ülsz mellettem,
S csak a sötétség
Vesz körül minket
Érzem ahogy
Elmerülünk édes
Bűneink tengerében
S a felszínre törünk
Körülöttünk milliónyi
Vízcsepp és szivárvány
Ω
Kívánom ajkaid
Forró csókjait
Egy éjszakát
A végtelen idő
Hűvös tengerében
S reggel mikor
Felébredsz,
Ágyadba hozom
Reggelid
Suttogva:
Szeretlek kedvesem
Ω
Gyere édesem
Osszuk meg az
Éjszakát
Vágyaink önző
Csapdájában
Tükörből lesve
Szerelmünket
Ω
Átutazom tested
Apró sóhajait
Felkeressük a holdfény
Mosolygó könnyeit
S hajnalban mikor
Csillagok hullnak az égből
Csak ketten fogunk
Boldogok lenni
Ω
Beteljesülés
Megidézlek bennetek
Ó ősi szellemek
Bátortalanul
Röhögőgörcsöt kapva
A fájdalmaktól
Megváltoztatva
A megváltozhatatlant
Ω
Keresem a fényt
-kétes utakon
Érdemi választ kér
-fiatal buzgalom
Megtörik a dallam
-irgalmazz ó élet
Barátság , szeretet
-csak ennyit kérek
|
