Aktuelno
  Aktuális
   
O nama
  Rólunk
   
Programi
  Programok
   
Galerija slika
  Kép-tár
   
Arhiva
  Archívum
   
Razmišljanja
  Gondolatok
   
Kontakt
  Kapcsolat
   
Linkovi
  Linkek
   
 

A Névtelen Lány

 

Egy hideg estén, a korai éjben,

a sűrű köd szikrázik a fényben.

Fényben, melyet az utcai lámpák szánnak

mindennek, mit a közelükben látnak.

 

 

Fázva megyek, lassan, otthonomba tartva;

fáradtan, fázósan leülök egy padra.

A szürke ködből szép fehérség árad:

hófehér ruhája egy ismeretlen lánynak.

 

 

Egyre jobban hallom nemes lépteit,

meglátom végre arcát, haját s a szemeit.

Szemeket, melyekből ömlik a kékség ;

azúr színné válik lelkemben a mélység.

 

 

Ajkait hirtelen egy sóhaj hagyja el;

a sűrű köd lágyan utána menetel.

Ködnek lelke sóhajtól felmelegedett.

A lány körül a levegő szép hajába szeretett.

 

 

Emelem fejem, ő pedig szemembe pillant.

El is ment már, s illata orromba illant.

Ő eltűnt, nem maradt más, csak egy talány:

Ki volt ez a gyönyörűszép, névtelen leány?